Brian Ward sztorija ma már nem számít egyedinek, pedig 10 éve még nagyot néztünk volna, ha ilyesmi történik. Egy pénteki délutánon kirúgták. Alig egy héttel később már új munkahelyén igyekezhetett megfelelni az elvárásoknak. Tíz emberből általában kilenc (de sokkal inkább tíz) álláskeresése tart átlagosan 12 hétig, így joggal vetődik fel a kérdés, hogy ennek a szoftverfejlesztő fiatalembernek mégis hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt a „bravúr”? A válasz röviden: online közösségi hálózat.

Isten hozott az állásvadászat új törvényei között. Azok a napok már elmúltak, mikor volt munkatársakat és különböző céges postafiókokat szpemmeltél tele, kutatva egy-egy nyitott pozíció után. Ma már – ha komolyak a szándékaid – a szociális hálóra töltött profilod dolgozhat helyetted. Nyitott szemmel kell járnod ezeken az oldalakon, a Facebookon és a MySpace-en, kapnod kell az új impulzusokat az álláslehetőségekkel kapcsolatban például a Twitterről, és olyan emberekkel kell megismerkedned, akiktől nem idegen a Linkedln világa.

Azt kérded, miért? Mert a legfejletteb technológiák ellenére az álláskeresés alfája és omegája még mindig az emberi kapcsolatrendszer. A legesélyesebb módja egy munka elnyerésének, ha ismersz valakit a leendő vállalatodnál, aki bedobhatja a neved a kalapba, egy-két keresetlen szó kíséretében. A nagyobb cégek esetében készült egy kimutatás is a témában, miszerint az új alkalmazottak 27%-a így került hozzájuk. Ez manapság annyiban változott, hogy az ismeretségek jelentős hányada a közösségi oldalakon köttetik meg. Egy korábbi értekezésben egy piackutató azt írta, hogy az emberek többsége jóval több időt tölt a szociális hálón, mint a levelei között.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a klasszikus megoldásokat le kell húzni a vécén. Önmagad menedzselése, a profi előadásmód még mindig nagyon fontos, csak és kizárólag a közösségi háló miatt nem fogsz állást kapni, de ahogy a bevezetőben említett Brian Wardnak, úgy neked is segíthet, méghozzá hosszútávon. Mondom, hogyan: cselekedj gyorsan! Ward, mint a család (feleség, három gyerek) egyetlen kenyérkeresője tudta, hogy sürgősen új állást kell találnia, miután felmondtak neki. Délután ötkor kézhez kapta az erről szóló dokumentumokat is – este nyolcig már négy, hasonló munkakörben „utazó” ismerősét hívta, hogy nem tudnak-e számára valami melót. – Twitter, Facebook, Linkedln, ezeket a programokat használtam, természetesen nem túl offenzíven, mondta Ward. Tudtam, hogy az egyik barátom komolyan jelen van a twitter-szcénában, és azonnal terjeszteni kezdte a velem kapcsolatos információkat, de úgy, hogy azokkal keresztezzük egymás útját twitteren. Hétvégén Ward minden profilját frissítette, feltöltött egy ropogós önéletrajzot a Linkedlnre és minden ismerősének forwardolt egy üzenetet Facebookon, tudatva velük, hogy munkát keres. Egyikük, egy régi osztálytárs, aki egy informatikai cég munkatársa, vasárnap válaszolt neki, hogy szeretne-e munkába állni a webfejlesztő csapatuk tagjaként. Hétfőn már jöhetett is az első felvonás, a telefonos interjú, a többit pedig nem nehéz kitalálni…